Puskás Hungary - nézz bele a filmbe!
2009.03.16 14:18 | Utolsó módosítás: 2009.03.16 14:26
Valakinek meg kellett már csinálnia ezt a filmet. Egy egész estés,
alapos, megrázó és szívet melengető dokumentumfilmet a világ leghíresebb
magyarjáról. Almási Tamás főként archív anyagokból gyúrt Puskás Hungary-je
klasszikus, szépen összerakott, megható film.
Fátyolos szemmel, lélegzet-visszafojtva bámuljuk a mozivásznat, büszkén dagad a
néző keble harminc-negyven-ötven évvel később is, mert ha más nincs, ez legyen
azért, az emlékezet. Almási Tamás
Puskás Hungary-je ezt köszöni meg
Puskásnak: élen járt a sportban, igen, kicsit értünk is, egy egész életen
át.
Elképesztő élet volt ez. Almási és segítői tengernyi anyagot kutattak
fel és gyűjtöttek össze, hogy ez a majdnem kétórás film összeálljon: az archív
felvételek mellett Puskás magánlevelei, az őt megfigyelő 3/2-es tiszt
jelentései, korabeli sporthíradók, fotók, újságcikkek peregnek a szemünk előtt.
Almási, aki már nem interjúzhatta meg a 2006-ban elhunyt Puskást, feleségével,
húgával, egykori csapattársaival, sportújságírókkal beszélgetett. Nincs itt
semmi formabontás; klasszikus dokumentumfilmes tempóban haladunk előre az
időben. Hogyan lett a mese hőse elszántan focizó, zsíros kenyeret majszoló
kispesti kölyökből ünnepelt csapatkapitány, apa és világsztár, olimpiai bajnok.
Van persze 6:3 is, amit Almási jó érzékkel nem ragoz túl - ha valami, akkor ez
beivódott az agyunkba a Puskás-legendáriumból az évtizedek során. Aztán jön a
történet kevéssé ismert része: '56, a menekülés és az emigrációs évek Madridban,
Athénban, Melbourne-ben, majd a végső
Nézd meg a film előzetesét!
Kerek egész: minden adva van a nagyjátékfilmhez. Azt mondják, készül az is. Egy
zseni élete, rengeteg siker és a néhány kudarc története. Világpolitika,
történelem, viharos érzelmek. A legmeghatóbb képsorok egyike, amikor a pocakos,
huszonöt év után először hazamerészkedő Puskás egy öregfiúk meccsen szembesül az
őt körülölelő, kirobbanó szeretettel. Áll a pályán az ötvennégy éves világsztár,
és percekig próbálja visszatartani a sírást. Nem nagyon megy neki. Hiába
hurcolták meg az ötvenhatos távozás után, senkit nem érdekelt ez már 1981-ben,
és erre maga Puskás is csak ekkor döbbent rá. Sok a jól elkapott, emberi
pillanat: Almási valahonnan előásott egy fekete-fehér madridi felvételt, ahol
Puskás éppen újságot vásárol, de egy kíváncsiskodó gyerek feje beúszik a képbe.
A sztár rásuhint a kölyök fejére az újsággal: húzz el innen, öcsi, ez az én
filmem. Öcsi filmje.
Videóriport a film díszbemutatójáról! Abban az értelemben nem Almási-film a Puskás Hungary,
hogy hiányzik belőle Almási legerősebb, legfontosabb vonása: az a hihetetlen
érzékenység, az az intelligens, a háttérben csendben lélegző dokumentumfilmes
jelenlét, amitől a Sejtjeink-ben vagy Az út végé-ben
megnyíltak és mesélni kezdtek a lelkek. Hiányzik, de ez nem Almási hibája. Itt
erre nem volt lehetőség: hőse halott. Ahhoz, hogy megszólaltassa, archív
anyagokra van utalva; Csuja Imrével olvastatja fel Puskás szavait (remek a
szinkron egyébként, játékfilmes mívességgel vették fel a magyar hangokat.) Amit
helyette kapunk: egy más típusú, de ugyanolyan magas színvonalú dokumentumfilm a
leghíresebb magyarról. Nézzük meg, ha el vagyunk keseredve. Erőt ad.