Majka: "Ennyi a magyar sztárság"

Miközben Majkának osztanak a pókerasztal mellett, ő is oszt, mert bár sok minden történt vele, mióta kijött a Való Világ villájából, nem sokat változott. Interjúnkban megkapja a magáét a Bagi-Nacsa-páros és Sváby András, a jogrendszer, a média, sőt a magyar nőtársadalom is. Vigyázat, szókimondó szövegek.

 

Majkát egy valóságshow szereplőjeként ismertük meg, azóta volt már televíziós és rádiós műsorvezető, rapper, most pedig pókerjátékosként (is) keresi a kenyerét. Ennek megfelelően a kártyaasztal mellett, játék közben ült le velünk beszélgetni is, és miközben neki osztottak, ő is kiosztott mindenkit, akiről úgy érzi, hogy megérdemli.

 

T-Home IPTV: Könnyen figyelsz kétfelé?
Majka: Nem, de megoldom majd.

És merre fogsz jobban figyelni?
- Attól függ, ha jó lapom lesz, akkor nem rád. (nevet)

Hát jó. Amikor telefonon beszéltünk, úgy dél lehetett, te meg éppen fogat mostál. Ennyire gyakran mosol fogat, vagy ilyen későn kelsz?
- (nevet) Azt tanultam, hogy reggel, délben, este kell fogat mosni, de bevallom, akkor keltem. Én általában így dél körül szoktam felébredni, mert hajnalig csinálok minden mást. Ha nem zsugázom, akkor fellépünk, ha nem lépünk fel, akkor meg hajnalig DVD-zek. Ma mondjuk pont fel kellett kelnem időben, de hetente ötször-hatszor délben vagy később ébredek.

Mi vagy te most úgy istenigazából? Profi pókerjátékos?
- Én az a fajta pókerjátékos vagyok, aki mindig szeretne jobbá válni. A jelenlegi tudásom szerintem bőven elég arra, hogy több pénzt keressek vele, mint egy átlagember, aki csak úgy simán pókerezget, de nagyon sok tanulnivalóm van még. Meg hát a pókerben nagyon sokat számít az is, hogy mennyi pénze van az embernek. Aki nagy összegeket tud kártyára áldozni, annak a nagy számok törvénye alapján nagyobb az esélye nyerni is.

És te nyerni jársz ide, vagy játszani?
-Ide hál' Istennek nyerni. Játszani otthon szoktam, interneten vagy barátokkal.

Veszteni tudsz?
- Nem tudok. Ha vesztek, akkor dögöljön meg mindenki, kiállhatatlan vagyok. Nemcsak kártyában, semmiben, amiben versenyszellem van, legyen az egy társasjáték vagy bármi. Én azt véresen komolyan veszem, és ha nem nyerek, akkor halál van.

 


Szerencsejátéknak tartod a pókert?
- Kell hozzá a szerencse is, de még mindig kisebb szerepet játszik benne, mint egy nyerőgépnél vagy a rulettnél. Különleges kártyajátéknak tartom, olyan kiugrási, pénzkereseti lehetőséget teremt a fiataloknak, amit egyetlen más dolog sem. Nem kell elmenned dolgozni 110 ezer forintért havonta, reggel hatkor kelni, és hallgatni, hogy hogyan kiabál veled valami bazi nagy ökör, aki tönkreteszi az életed. Heti három nap alatt ennek a többszörösét meg lehet keresni.

Ha lenne gyereked, őt is elengednéd játszani?
- A csajom osztó, én meg játékos voltam egész életemben, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy a kölyköm is valami játék felé fordul majd. Úgyhogy nagyon bízom benne, hogy inkább pókerezni fog, mint játékgépezni vagy rulettezni. Az a baj egyébként, hogy a kaszinók Magyarországon agyonpénzelik a döntéshozókat, mert a pókerklubok elszívják előlük az embereket. Van most egy törvényjavaslat is a pókerklubokkal kapcsolatban, remélem, hogy ezt már nem rontják el annyira, mint amennyire egyébként minden mást el szoktak rontani ebben az országban. Épp ma voltam a bíróságon, zsarolással vádolnak. Egy ember, akinek kölcsönadtam ötmillió forintot, és nem adta meg, feljelentett azért, mert szólni mertem neki, hogy kérem vissza. Én kaphatok azért kettőtől nyolc évig tartó börtönbüntetést, mert ő nem adta vissza a pénzem. Hát így megy ez Magyarországon.

De te ehhez már hozzá vagy szokva, nem? Úgy értem, a személyed ellen irányuló támadásokhoz.
- Hát ahhoz igen. Nem is ezért mondtam, hanem csak példának arra, hogy mi megy itt. Van egy barátom, a kártyaasztalnál ismertem meg. Dél- és Közép-Amerikában vannak ingatlanérdekeltségei, nemrég hazajött, és azt mondta, hogy Mexikóban sem kell annyi kenőpénzt fizetni, mint itt.

Te miért nem lépsz le?
- Azért nem, mert még mindig könnyű pénzt keresni Magyarországon. Persze más ember ugyanezért kőkeményen dolgozik, úgyhogy ezt nem nagyképűségből mondom. Nekem így hozta az élet, és ezt most kihasználom. Elmegyek egy fellépésre, és kapok érte annyit, amennyiért más heteket dolgozik - erről nem fogok lemondani. De ha valami gond lenne a karrieremmel, gondolkodás nélkül lelépnék dolgozni Angliába vagy Spanyolországba. Világéletemben talpraesett csávó voltam, aki a jég hátán is megélt, simán megtalálnám a helyem. Nem lennék az a fiú, aki Magyarországon vagyok, de engem ez nem zavarna, sőt. Én ezt az egészet azért csinálom, hogy megéljek belőle. Ha nagyon sok pénzem lenne, leszarnám, hogy interjúkat készítsenek velem, meg a tévében szerepeljek, élném a nagyvilági életet, mint Abramovics.

 

 

A rajongóid ehhez mit szólnának?
- Ők tudják, hogy én milyen ember vagyok, de a zenét ne is hozzuk be ide, mert az csak egy hobbi Magyarországon, abból az ember évente egyszer keres, májusban, amikor a jogdíjakat osztják. Én a tévére meg az egyéb szereplésekre gondoltam. A zene csak azért van, mert az az egyetlen dolog, amiben rendesen el tudom mondani, hogy mit gondolok a világról. Hogy valaki ezt eszi vagy nem eszi, azzal én már nem akarok foglalkozni. Nem akarok azoknak az embereknek tetszeni, akik olyanokat írogatnak rólam az interneten, hogy én egy vidéki paraszt vagyok. Ezen csak mosolyogni tudok. És aki érti azt, hogy mit és miért mondok most, az azt is megértené, hogy miért megyek el. Én ebben a műmenősködésben nem akarok benne lenni, ami itt megy. Mindenkit mutogatnak a tévében, hogy mekkora sztárok, közben meg hétköznap fagyit árulnak az állatkert mellett. Attól, hogy én többet szerepelek az újságban, mint az átlagember, már sztár is vagyok? Nem keresek annyit, nem viselkedek úgy, és nem olyan környezetben élek, mint egy sztár, akkor meg mitől lennék az? Olyan ember vagyok, akinek hatalmas a pofája, az átlagnál többet keres ezzel a nagy pofájával, és ha bemegy egy farmerüzletbe, nem kell azt néznie elsőre, hogy mennyi egy nadrág, meg évente kétszer el tudja vinni a csaját nyaralni. Ennyi a magyar sztárság. Sőt én már a jobban keresők közé tartozom.

Csak a nagy pofáddal keresed a pénzed? Hogy állsz a szorgalommal?
- Nem vagyok szorgalmas, inkább csak fogékony. Ami érdekel, azt hamar megtanulom, és tudom alkalmazni a gyakorlatban, de ha nem érdekel valami, az Isten sem veri belém. A médiában egyébként csak egy dolgot kell tudni: mindig azok kajálnak a húsos kondérból, akik valakinek a valakijei, akiket valaki meg akar dugni, vagy már meg is dugott. Én azt gondoltam, hogy a média lehet ennél komolyabb dolog, de sajnos a mai napig azt látom, hogy elvileg tanult emberek követnek el olyan szarvashibákat, hogy az kész. Nem akarok neveket mondani... De. Mondok. Ott a Bagi-Nacsa-páros. Hány műsort kell még ezeknek csinálni, hogy megbukjanak a humortalan produkciójukkal? Nem tudtak olyan adást csinálni, ami ne bukott volna meg. Vagy vegyük azt, amikor Sváby elkezdte annak idején a Százból egyet. Ült az asztalnál a TV2 egyik vezető beosztású embereként, és arra gondolt, hogy ki tudná ezt a jó műsort megcsinálni, ha nem én magam? Gondolj bele, milyen etikátlan az, hogy a szerkesztő nem mondhatja azt a műsorvezetőnek, hogy ezt fel kéne venni újra, mert az a műsorvezető egyben a főnöke is, és kirúghatja. Na, én ebből mindig szerettem volna kimaradni. Az igazságtalanságot nem tűröm el. A kereskedelmi tévéknek meg nincs szükségük egy forradalmárra, aki megmondja, hogy ez szar műsor vagy hülye ember. A baj mindig az volt, hogy én kellettem a stílusom miatt, de amikor megszereztek, meg akartak változtatni. Én viszont nem akarom azt mondani Kiszel Tündéről, hogy jó fej, ha nem gondolom azt, és nem akarom azt mondani, hogy Sváby András jó műsorvezető, ha szerintem nem az.

 


 

Miben voltál te jobb nála mondjuk a Vad csajokkal?
- Ez egy jó kérdés, amire én magam sem tudom a választ, csak azt, hogy a Cool TV-t az a műsor tartotta el és tartja el a mai napig is, így 386-szor is megismétlik. Hozzáteszem: én mindig is utáltam csinálni.

Akkor miért csináltad?
- Mert kellett. A kereskedelmi tévék politikája úgy néz ki, hogy vagy csinálod, vagy mész a francba. Nekem meg annál sokkal több emberről kell gondoskodnom, hogy megengedhessek magamnak ilyen dolgokat. Annak idején elvették tőlem a Kontrát, nem akarták nekem adni a Cool a verdát, mert a Cool TV akkori programigazgatója, aki azóta Ausztráliában pizzafutár - érted, elég hektikusan mozog a ranglétrán - nem szeretett a barátnőjével történt incidensem miatt. Betolt este tizenegyre a Vad csajokkal, csak sajnos nem jött össze a terve, mert az lett a legnézettebb műsor. Na, erről beszéltem, amikor azt mondtam, hogy nem hiányozna sok minden, ha elmennék.

Sokat beszéltünk már a külföldre költözésről. Hogy jön ez össze azzal, hogy a legutóbbi lemezednek az a címe, hogy Húz a szívem haza?
- Ez mindig megmarad utópiának. Ott nőttem föl, nekem a környék nagyon sokat jelent, de tudom, hogy ez egy olyan vidék, ahova nem mehetek haza többet véglegesen, mert nincs munka, csak kilátástalanság. Ettől függetlenül húz a szívem haza, mert azok a helyek, az a környék rengeteget jelent nekem.

 

 

És az emberek?
- Azok az emberek, akik igazán fontosak voltak nekem, mind eljöttek. A jobban gondolkodó, agilis fiatalok távoztak, mert ugyanabban a cipőben jártak, mint én. Akik nekem fontosak voltak, azokat felhoztam Pestre. Itt élnek a közelemben, nyitottunk egy DVD-kölcsönzőt, akkor az összes pénzemet abba tettem, hogy ne kelljen nekik egy barmot hallgatni reggel hattól a megélhetésükért.

Akkor mégsem csak a pénz köt ide.
- Hát persze, az emberi kapcsolataimat én mindig is előbbre helyeztem. Ne úgy értsétek ezeket a dolgokat, hogy én ennyire materialista ember vagyok, hogy nekem csak az anyagiak számítanak. Pénz nélkül nincs élet, pénzre van szükség ahhoz, hogy olyan szabadon tudjak élni, ahogy most tehetem. Az egy eszköz, amire mindenhez szükség van, talán még az emberi kapcsolatokhoz is, mert ha nincs, az felőröl. Én csak annyit akarok, hogy így élhessek mindig, mint most, hogy ne kelljen arra gondolnom, hogy mi lesz holnap.

És ha mégis bele kell gondolnod, hogy mi lesz holnap? Vagy tíz év múlva?
- Gőzöm sincs. Foglalkozom vele, de sajnos zsigerből nem az az ember vagyok, aki tesz is érte valamit, hogy jó legyen majd akkor. Nem vagyok büszke rá, de carpe diem életmódot élek. Lehet, hogy tíz év múlva csórón fogok meghalni Szombathelyen, mert annyit cigizek meg iszom, hogy szívinfarktust kapok egy kocsmában. Az is lehet, hogy nagyon sok pénzem lesz. Nem tudom, nem is érdekel. Ha visszatekintek az elmúlt nyolc évemre, annyi mindent tettem, annyi helyen jártam, annyi impulzus ért, hogy az már megérte.

Az is benne van a pakliban, hogy tíz év múlva feleség, két gyerek?
- Még az is, hogyne. 30 vagyok, addigra már így is kell lennie, mert nem akarok bottal menni a gyerekem érettségijére. De hát a farkam miatt nem nősülök, és nem csinálok úgy gyereket, hogy azzal másnak gondot okozzak.

Van nő, aki megfelel a te feleséged szerepére?
- A jelenlegi párom messze a legolyanabb nő, aki megérdemli... Jaj, de nagyképűen hangzik az, hogy megérdemli, hogy feleségül vegyem. Szóval ő az, akit én megérdemelnék... Hogy is mondjam? Ez egy ilyen rossz macsóduma, de ő tényleg tett azért a kapcsolatunk elmúlt majdnem két évében, hogy megmaradjon, és rá merném bízni a gyerekeimet. Szóval ő magasan a legképzettebb barátnőm. (nevet)

 

Mindig ezt mondtad az éppen aktuális csajodról?
- Nem. Vagy ha mondtam is, nem gondoltam komolyan.

Jobban érdekel egyébként egy nő, ha nem kapod meg?
- Nem, nem, nem. Én nem vagyok ez a típus. Ha nem kapom meg, akkor minek érdekeljen? Nem kapom meg, és kész.

És mikor mondod azt, hogy állj, nem nyomulok?
- Amikor nem kapom meg.

Elsőre?
- Na jó, ez nem alakult így mindig, de hál' Istennek a magyar lányok azért elég könnyen adják magukat. A magyar lányok többségének semmi más nem számít, csak az, hogy valakinek legyen pénze, vagy legyen híres, ráadásul vannak olyan naivak, hogy azt hiszik, hogy aki híres, annak van pénze is. Innentől a leosztás egyszerű, könnyű őket megkapni.

Ezért nem fognak szeretni.
- Nem érdekel. Tudom, hogy fáj az igazság, de elég belenézni a lapokba, és ott is azt lehet látni, hogy két nő hónapok óta harcol, és nem egy férfiért, hanem a pénzért, gondolok itt Debreczeni Zitára és Bódi Sylvire. Ami az egészben a legjobban zavar, az az, hogy a bulvárlapok úgy tüntetik fel az egészet, mintha ezek tök normális kapcsolatok lennének. Ezzel példát állítanak a tizenéves lányoknak, akik így azt gondolják, hogy semmi dolguk nem kell hogy legyen az életben, elég csak kifogni valami gazdag manust. Senki nem írja le az igazat, de ha valaki meg meri mondani, akkor az vidéki paraszt. Pedig a legtöbb magyar lány ilyen. Tisztelet a kivételnek, de ők meg tudják a többiekről, hogy tényleg ilyenek. Sajnos ez az igazság. Nekem elég nagy tapasztalatom van velük, elég, ha csak a Vad csajokra gondolunk. De azért persze hozzá kell tennem: én így is nagyon szeretem a magyar lányokat.