Heti filmkritikánk: Papírkutyák - Röhögünk a nyomorunkon
2009.02.26 11:52 | Utolsó módosítás: 2009.02.26 12:08
A tv2 nemrég kinevezett programigazgatója a sok remake után saját filmmel
próbálkozik - egy eredetinek szánt film arról, hogyan szervez meg két ukrán
pitiáner bűnöző egy áruházi rablást. Akar még valaki Kusturica-hangulatban
szerencsétlenkedő lúzereken röhögni?
Ha még egyszer végig kell hallgatnom ezt az idegesítő főcímzenét, megfojtom
magam a mellettem ülő popcornos zacskójával - dühöngtem magamban a
Papírkutyák díszbemutatóján a Corvin moziban. Aztán Till Attila
felkonferálta a filmet, ami elmondása szerint látatlanban is remekül sikerült,
mivel a közvetlen főnöke készítette, így az csak jó lehet. Nem teljesen lett igaza.
Mucsi Zoltán, Kálloy Molnár Péter és Scherer Péter | Nézz bele a filmbe!
El kellene már felejteni, hogy egy magyar film attól lesz vicces, hogy
szerencsétlen sorsú, nyomorban élő lúzerek kitörési kísérleteit mutatja be félig
kikacsintva, félig távol tartva magától a témát. El kellene felejteni a
kilencvenes évek óta már sokszor lerágott toposzt, hogy az szórakoztató, ha
ukrán pitiáner behajtók Magyarországra jönnek szerencsét próbálni. Ezek voltak
az első reakcióim a film első perceiben. Aztán hosszú perceken keresztül
bizakodtam titokban, hogy talán beindul a film, kap egy jó nagy pofont vagy
csavart, amitől leesem a székről vagy elkezdem sikoltozva csapkodni a térdemet.
Vártam a megfelelő pillanatra, hogy kitörjön belőlem egy eksztatikus
röhögőgörcs, de csak a film második felében jött némi szolid mosolykezdemény.
A tv2 produkciójában készült
Papírkutyák-kal a csatorna frissen
kinevezett programigazgatója, Gyöngyössy Bence új útra próbált lépni a remake-ek
(
Egy szoknya, egy nadrág;
Egy bolond százat csinál) után.
Gyöngyössy eddig sem számított eredeti rendezőnek, de most megpróbált az lenni,
mert nem egy korábbi klasszikust, hanem egy aktuális témát dolgozott fel. Ezt az
alapötletet dobták be a közösbe: "A két főszereplő, Csumpi és Kuplung kisstílű
bűnözők, akik Kárpátaljáról kerültek Magyarországra. Kisebb munkákból tartják
fenn magukat kevés sikerrel. Egy barátjuktól tudomást szereznek arról, hogy egy
telephelyre hamarosan százmilliós nagyságrendű pénz érkezik. A két férfi úgy
dönt, csapatot toboroz és kirabolja a helyiséget." Szóval ez volna az
eredetiség: egy wannabe trashmovie balkáni köntösben. Most komolyan: 2009-ben
tényleg vannak olyanok, akik magyar Kusturica-filmet akarnak nézni?
Gesztesi Károly | Nézz bele a filmbe!
Nem is az a legnagyobb baj, hogy a magyar filmgyártásban az elmúlt években
aduászként működő Mucsi-Scherer párost szerepeltetik. Ahogy Mucsi feltűnik egy
jelenetben bármelyik magyar filmben, arra még mindig odafigyelünk, Scherer pedig
rutinból hozza a szerencsétlenkedő társ szerepét, ráadásul narrátorként is jó
(de ezt már a Made in Hungáriában is bizonyította). Azzal van gebasz, hogy a
Gengszterfilm óta mindig ugyanazt a lepukkant, tipikusan kelet-európai
(magyar) karaktert osztják rájuk, ami nyolcadszorra azért már elég fárasztó.
Mellékszál, de amíg a kétezres évek Jancsó-filmjeiben keményen odacsapott ez a
két karakter (mert volt jelentése és súlya), addig a sokadik vígjátékban ez a
két szerep már csak önmaga olcsó paródiája. Miért ne lehetne Mucsi ügyeskedő
bróker vagy Scherer ügyvezető igazgató vagy akármi, csak ne ez a sokszor
lerágott szerepsablon? Nyilván tudnak ők másmilyenek is lenni, csak hát ahhoz
kell egy jó forgatókönyv.
Scherer Péter és Mucsi Zoltán | Nézz bele a filmbe!
Túl azon, hogy a kiindulópont tenyérbemászóan klisészerű, azért néhány párbeszéd
és geg javít az összhatáson. Litkai Gergely humorista (a Comedy Central
jelenlegi főszerkesztője, ő írta a
Buhera Mátrix forgatókönyvét is)
valamennyire helyrepofozta a nem túl izgalmas alapanyagot, sikerült életszerűvé
tennie a filmet, de összességében ez is kevés. Csak az történt, amit nagyjából
meg lehetett jósolni előre: Mucsi, Scherer és Szarvas József viszik a hátukon a
filmet, mint egy nehéz sózsákot - az ő párbeszédeiken, bénázásaikon és
beszólásaikon lehet néha felröhögni. Szőke és Badár most csak epizódszerepben
tűnik fel, hirdetőtábla-építő munkásként (amikor ők szerepelnek, minden átvált
szürkébe, csak a csíkos neon munkakabátjuk világít), de így is viccesebbek, mint
az összes többi karakter. Mert a többiek (Hajdu Steve, Gesztesi, Növényi és
bizony Kálloy Molnár Péter) egyszerűen semmilyenek. Csak a két női szereplő,
Molnár Piroska és Pikali Gerda van jelen még magabiztosan a filmben.
Badár Sándor és Szőke András | Nézz bele a filmbe!
Az van, hogy ez megint egy tipikus magyar film. Pontosan az a baj vele, hogy
tipikus, és hogy magyar. Állunk a Tesco parkolójában a gyűrött, zsírfoltos
melegítőnkben, és röhögünk a saját nyomorunkon egymás vállát veregetve. Csakhogy
2009-ben ezen nemhogy nevetni, de sírni se érdemes.